7Chapter

Lucy Lee szemszöge:

A tegnapi délutánom valami isteni volt Andrew-val. Az idő múlásával teljesen kiment a fejemből Harry és az, hogy kórházban vagyok. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen aranyos emberek dolgoznak itt. Andrew egy igen kedves, jóképű férfi és ma együtt fogunk vacsorázni.
- Szia Lucy.- toppan be az ajtón anya.
- Szia.- köszönök vissza neki felettébb jókedvvel.
- Na mi ez a nagy hangulat változás?- kérdezi mosolyogva és lehuppan mellém a székre.
- Á semmi.- legyintek majd vigyorogva a takaróra nézek.
- Lucy nem lehet semmiség, ha ennyire örülsz neki.
Kuncogva fordulok felén. Belenézek a szemeibe majd félve, hogy kilesi a titkomat a szememből elkapom a fejem az ablak irányába.
- Talán egy fiú van a dologban?- azonnal rátapint a lényegre anyu.
Tudja minden mozdulatomból, hogy mi jár a fejembe. Kész gondolat olvasó. Vigyorogva rá nézek majd bólintok. Anyu is elmosolyodik és közelebb csúszik.
- Na és ki az? Melyik szobában fekszik? Beszélgettetek már?- Anyu nagyon belejön a témába, ami nekem nem nagyon tetszik mivel tudom mit fog mondani. Andrew idősebbnek néz ki, mint amennyi és első látásra nem a lányos anyák/apák kedvenc vő jelöltjük.
- Nem beteg, de anya ne akadj ki. Elmondom neked, de bármit is mondasz megszeretném próbálni vele.- Anyu kíváncsian bólint- Andrew az. Tudod a gyógytornász.- Anyu kicsit meglepődve dől hátra a széknek és összehúzza a szemét.
- Lucy nem gondolod, hogy ő egy kicsit túl idős hozzád?- tudtam, hogy ez lesz- Lucy az az ember akár az apád is lehetne!- Anyu teljesen kiakadva pattan fel a székről.
- Anyu. Anyu! ANYU!- kiabálok vele mivel nem figyel csak azt a percet szidja mikor egyedül hagyott azzal az emberrel.
- Kislányom miért pont ő? Biztos van már neki felesége meg gyerekei.- imádom anyának a feltételezéseit.
- Nincs gyereke, se felesége. Anyu mit gondolsz rólam? Szerinted én összejönnék egy házas emberrel?- mérgesen nézek rá és várom a válaszát.
Meglepődve bámul rám. Nem értem miért nem mond valamit. Habogva motyog valamit majd egyenest a szemeimbe néz.
- Nem Lucy, de akkor is az az ember nem neked való.
- És te ezt honnan tudod?- kérdezem idegesen.
- Lucy az anyád vagyok, ne veszekedj velem! Látom és kész! Téma lezárva.- mondja és mérgesen kiviharzik a szobámból.
Na remek. Ez kellett mára. Miért nem dönthetek én? Miért kell ezt csinálnia? Wááá!

Délután a kórteremben:

Unottan játszok a telefonommal. Anya azóta nem jött be mióta összevesztünk, így maradt csak a telefonom. A tumblr-n szörfölgetek mikor halkan kopog valaki az ajtón. Leteszem a telefont és a fehér kórházi ajtóra nézek. Andrew sötét haját pillantom meg majd a kék szemeit. Mosolyra húzom a számat, hogy leplezzem a reggel történtek szomorúságát. Andrew szexi mosolyát villantva lép be az ajtón.
- Szia.- mondja és leül az ágyamra.
- Szia. Mi újság?- kérdezem.
- Nincs semmi. Hosszú volt ez a nap, de hamarosan mehetünk.- mosolyog és megfogja a kezemet.
Megint elpirulok az érintésétől. Meleg keze felmelegít és felolvaszt. Anyámmal a veszekedés teljesen lelombozott, de most hogy itt van Andrew megnyugodtam. Mosoly ragad az arcomra, ahogy belenézek a kék szemeibe. Annyira nyugtató.
- Remélem felkészültél a vacsira. Annyira finomat dobok össze neked, hogy uuhuu.- mondja mire én csak ugyan úgy nézem, mint eddig- Figyelj a kórházi kajánál tuti jobb lesz.- próbál poénkodni, de nem tudok rajta nevetni- Valami baj van Lucy?
Megrázom a fejem majd kihúzom a kezeimet az övéi közül.
- Nincs semmi.- hátraigazítok egy tincset a fülem mögé majd magam mellé ejtem a kezem.
Andrew komolyan néz. Közelebb jön majd megfogja újra a kezem.
- Lucy nekem elmondhatsz bármit.
Nagyot sóhajtok. Ha elmondom neki lehet, hogy nem is lesz kedve vacsorázni. Nem akarom, hogy csak barátok legyünk anyu miatt. Az ajkamba harapok és a szemébe nézek. Andrew szeme kicsit elkerekedik a látványtól, de hamar újra rám koncentrál.
- Anyu ma kiosztott.- nyögöm.
- Miért?- kérdezi majd hirtelen felismerés tör fel benne- Miattam? Elmondtad?
- Igen. Nem helyesli, hogy ennyivel idősebb barátom legyen.
- Oké, nem vagyok sokkal idősebb nálad. Már megbocsájts, de elmúltál már 18 és még mindig anyud parancsol.- Andrew-nak igaza van.
Ebben most tényleg nem anyának kell döntenie. Ez az én életem. Azzal fogok járni akivel szeretnék.

Hirtelen átkarolom Andrew nyakát közelebb húzom és megcsókolom. A magasba repít az élmény. Andrew ajkai puhán lassan járnak az enyémen. Bizsereg mindenem. Többet és többet szeretnék belőle, de Andrew leállít. Lihegve a szemembe néz és lassan elmosolyodik. Már megijedtem, hogy valamit elrontottam. Megnyalja az ajkát mitől újra rám támad az az érzés, hogy meg kell csókolnom.
- Huh.- mondja kifulladva- Ez váratlanul ért.
- Ezt, hogy érted? Rossz volt?- bizonytalanul nézek kék szemeibe.
- Dehogy volt rossz. Sőt. Ilyen csókban még nem volt részem.- mosolyogva a hajába túr majd, mint egy ötéves kisfiú nevetve elbújik a tenyerébe.
Értetlenül felhúzom a szemöldökömet. Most mi van? Miért nevet ki? Valamit tuti elrontottam. Egy perc múlva abbahagyja és vigyorogva néz.
- Mi van?- kérdezem, mert nem értem mit akar.
- Csak annyira gyönyörű vagy és az előbbi csók valami eszméletlen volt.- szavaitól mosolyra húzódik a szám.
- Ne mondj hülyeségeket. Tényleg baromi gyönyörű lehetek ezzel a kötéssel a fejemen.- mutatok a hatalmas nagy fáslis fejemre.
- Te ezzel is gyönyörű vagy.- mondja és homlokát az enyémnek dönti.
- Persze. Csak el akarsz csábítani.- nevetem el magam a közelsége miatt.
- Nem. Nem csak elcsábítani akarlak. Megakarlak ismerni.- feleli és beszéd közben majdnem a számat érinti, mindjárt megcsókol- De azt majd nyugodtabb környezetben.- mondja és hirtelen feláll mellőlem.
- Hé.- durcásan pillantok fel rá.
- Igen?- kérdezi ördögi mosollyal.
- Kaphatok még egy csókot?- mutatom fel az ujjam és könyörgően nézek.
Andrew megingatja a fejét és az ajtó felé fordul. Elkeseredve teszem karba a kezemet. Andrew megfordul és szemeit rám villantja. Elgondolkozva néz majd nagy léptekkel az ágyamhoz siet és hatalmas tenyereibe veszi az arcomat és lassan érzékien megcsókol. Megint az egekben járok. Ajkaink csodás táncot járnak együtt. Egyikünk se tolakodik és nyelvünk a saját szánkba marad, így megmarad későbbre a nagyobb izgalom. Andrew kedves puszikkal dédelgeti ajkaimat majd kapok egy homlok csókot és elmegy.

Késő este:
Andrew gyorsan sürög forog a konyhájába. Hatalmas lakása van. Egy amerikai konyha, két hálószoba, amikhez tartozik egy-egy fürdő és egy nagy nappali. A konyha modern felszerelése passzol az egész lakás hangulatához. Fekete márványlapokból készültek a szekrények, szürke székek vannak felsorakoztatva egy pult mögé, ahol ülök és figyelhetem Andrew munkásságát. A pult másik oldalán. Andrew zöldséget aprít. Kidolgozott karja gyors és határozott. Villám sebességgel aprítja a sárgarépát, paprikát és a salátát. Kíváncsian figyelem minden mozdulatát.
- Na akkor ez kész. Most jöhet a spagetti.- mondja és az utolsó sárgarépa karikát is beledobja a salátás tálba.
- Már kezdek éhes lenni. Remekül néz ki az a saláta tál.- csillogó, éhes szemekkel nézem.
- Rendben. Az a jó. Legalább többet tudsz enni.- mosolyog és áthajol a pulton egy csókért.
  Mosolyogva megfogom az arcát majd egy cuppanós puszit nyomok a szájára. Felnevetek a hangtól.
- Annyira édes ahogy nevetsz.- Andrew a könyökére támaszkodva néz és csillogó kék szemeit rém tapasztja.
- Mint egy ló. Nyerítek.- tréfálkozom magamon és kicsit elkomolyodok- Na de siess a spagettivel, mert éhen halok.
Andrew szalutálni kezd és a konyha túloldalára siet egy lábasért. Vizet enged bele és felteszi a tűzhelyre.

- És mióta boxoltál?- kérdezem és még egy kicsi spagettit tekerek a villámra.
- Huha. Talán 10 éve. De komolyan csupán 6 éve. Sajnos mára ezzel fel kellett hagynom egy... Egy baleset miatt.- Andrew összeráncolja a homlokát és merengve a táljára néz.
Kíváncsivá tett. Mi történhetett? Eltörte valamijét? Vagy milyen sérülése volt? Eddig mindenről szívesen beszélt. Hallgatagan folytatjuk a vacsorát. Kicsit kényelmetlenül érzem magam. Elrontottam. 

Kanapén Andrew combján használva párnaként fekve nézem a pattogó tüzet a kandallóban. Mereven bámulom a hullámzó vörös, narancssárga és citromsárga lángokat. Finom meleget ad. Igaz már lassan nyár van, de ez a nap dermesztően hideg volt. Andrew lassan simogatja a hátamat és közbe egy pohár bort kortyolgat. Felpillantok az arcára. A boxolós téma óta nem sokat beszéltünk. Nem mertem kérdezni semmit, de kezdem unni ezt a csendet.
- Andrew... Nem, nem akartalak kellemetlen témát felhozni. Tudom nem rám tartozik.- mondom és Andrew a tűz és a szemem között kapkodja a tekintetét.
- Lucy azért nem mondtam el, mert veszélyes és nem akarom, hogy bajod essen. Féltelek.- egy lágy csókot nyom a homlokomra ezzel lezárva nálam a témát.
Nem szívesen turkálok az életében. Ő tudja, hogy mit akar elmondani és azt elmondja az elejétől a végéig. Na ezzel nem szeretnék egyenlőre többet foglalkozni majd, ha eljön az ideje.
- Lucy mi lenne, ha ma itt aludnál?- megakadt a lélegzetem.
Még nem aludtam együtt fiúval. Csak Harryvel, de ő ugye soha nem közelített úgy. Andrew nagyon édes férfi, de lehet, hogy ez egy kicsit gyors. Felülök és a szemébe nézek. Kék írisze kicsit megbabonáz. Andrew közelebb hajol és megcsókol. Kicsit kesernyés ízt érzek az ajkain. A bor ízét érzem az ajkainkon. Felpezsdít és leblokkol az agyam. Beletúrok Andrew hajába és közelebb húzom magamhoz. Kicsit borostás álla szúrja a tenyeremet, de ebben a felfokozott pillanatban még ez is beindít. Egyik kezemet a mellkasára teszem és megérzem a roppant gyors szívverését. Lihegve elengedem Andrew ajkait és eszeveszetten csillogó szemeibe nézek.
- Túl gyors.- fújom ki egy lélegzettel a szavakat.
Nem akarom elrontani a pillanatot, de ez most nem megfelelő pillanat. Még nem. Jobban meg kell ismernünk egymást.
- Oké. Oké. Kicsit elvesztettük a fejünket.- Andrew lassan beletúr sötét hajába és hátradől a kanapén- De annyira gyönyörű vagy, majd megveszek érted.- beleharapva az alsó ajkába pillant rám.
Eltátom a számat. Iszonyatosan szexin néz ki így. Haja kusza, szemei kiéhezetten bámulnak, ajkai vörösek és a csókjaimra éheznek. Nem bírom. Kell. Vadul rátámadok és falom az ajkait. Tépjük egymás száját. Majd lassan csillapodik a tempó.

Andrew lassan hátradönt a kanapén és fölém magasodik. Egy percre elválnak ajkaink. Andrew megfeszült állkaccsal néz. Remegő kezemmel arcához nyúlok. Lassan beledönti és ellágyul az arca. Megcsókolja a tenyeremet és lassan lefele haladva elhalmozza vékony karomat. A nyakamhoz ér apró csókokat lehelt a nyakamra. Kicsit elfordítom a fejem, hogy még jobban hozzáférjen. Halk sóhajok törtek ki belőlem. Andrew lassan felhúzta a pólómat majd a hasamra lágy, puha csókokat. Kiráz a hideg, lassan végighúzza a nyelvét a hasamon majd újra a számat veszi ostrom alá. Sötét hajába túrok majd lassan levezetem a kezem a pólójára. Megmarkolom a póló alját és lassan becsúsztatom alá a kezem. Az izmos hátát simogatom, ami még jobban beindítja.
- Lucy, ha ezt most folytatod akkor még jobban elvesztem a fejem és a szobába fogunk kikötni.- suttogja a fülembe majd belehajol a nyakamba.
Nem tudom mit akarok. Szeretném meg nem is. Nem tudom. Megdermedek Andrew alatt.
- Lucy. Látom, hogy nem állsz készen. - mondja és felemelkedik rólam.
Akaratosan utána kapok. Nem, nem akarom elveszíteni. Andrew.
- Ne, kérlek. Én...én- dadogom.
Andrew az ágy elé térdel és gyengéden rám néz. Arca szeretetet sugároz.
- Lucy, nem kell vele sietnünk. Oké?- lágyan nekidönti a homlokát az enyémnek és megsimogatja az arcomat.
- Oké.- felelem és megkönnyebbülten elmosolyodok.
Megcsókol majd lassan feláll. Felhúz a kanapéról és szorosan tart. A saját lábaimon állok, de mégsem úgy érzem, hogy én irányítok. Andrew lép egyet, de közben erősen tart, hogy el ne essek. Mellkasának döntöm a fejem és csak ölelem. Szíve lassan dobog. Érzem, ahogy körülfog hatalmas izmos karjaival. Így állunk pár percig majd Andrew a térdem alá nyúl és körültekeri a derekán a lábamat. Kezeimet a nyaka köré teszem és a szemeibe nézek.
- Annyira szép vagy.- mondja és megcsókol.
- Szeretlek.- szalad ki a számon.
Andrew arca hirtelen rémülté válik. Én hülye tuti megrémítettem ezzel a kijelentéssel.
- Én is téged.- mondja az ajkaimra.

Andrew ölelésében fekszem. Édesen szuszog. Én amióta kimondta az sz betűs szót azóta nem bírok lekonyulni. Mosolygok és csak mosolygok. Nem hittem volna, hogy így fogok érezni Harry reménytelen szerelme után. Most viszont. Egy álom férfival vagyok. Okos, kedves és teljesen megbízok benne. Teljesen ugyan azokat szeretjük. A csendes nyugodt napokat. Semmi stressz és kevés ember. Zene téren is egyezik a stílusunk és ugyanazok a kedvenc filmjeink. Kész főnyeremény.