7Chapter

Lucy Lee szemszöge:

A tegnapi délutánom valami isteni volt Andrew-val. Az idő múlásával teljesen kiment a fejemből Harry és az, hogy kórházban vagyok. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen aranyos emberek dolgoznak itt. Andrew egy igen kedves, jóképű férfi és ma együtt fogunk vacsorázni.
- Szia Lucy.- toppan be az ajtón anya.
- Szia.- köszönök vissza neki felettébb jókedvvel.
- Na mi ez a nagy hangulat változás?- kérdezi mosolyogva és lehuppan mellém a székre.
- Á semmi.- legyintek majd vigyorogva a takaróra nézek.
- Lucy nem lehet semmiség, ha ennyire örülsz neki.
Kuncogva fordulok felén. Belenézek a szemeibe majd félve, hogy kilesi a titkomat a szememből elkapom a fejem az ablak irányába.
- Talán egy fiú van a dologban?- azonnal rátapint a lényegre anyu.
Tudja minden mozdulatomból, hogy mi jár a fejembe. Kész gondolat olvasó. Vigyorogva rá nézek majd bólintok. Anyu is elmosolyodik és közelebb csúszik.
- Na és ki az? Melyik szobában fekszik? Beszélgettetek már?- Anyu nagyon belejön a témába, ami nekem nem nagyon tetszik mivel tudom mit fog mondani. Andrew idősebbnek néz ki, mint amennyi és első látásra nem a lányos anyák/apák kedvenc vő jelöltjük.
- Nem beteg, de anya ne akadj ki. Elmondom neked, de bármit is mondasz megszeretném próbálni vele.- Anyu kíváncsian bólint- Andrew az. Tudod a gyógytornász.- Anyu kicsit meglepődve dől hátra a széknek és összehúzza a szemét.
- Lucy nem gondolod, hogy ő egy kicsit túl idős hozzád?- tudtam, hogy ez lesz- Lucy az az ember akár az apád is lehetne!- Anyu teljesen kiakadva pattan fel a székről.
- Anyu. Anyu! ANYU!- kiabálok vele mivel nem figyel csak azt a percet szidja mikor egyedül hagyott azzal az emberrel.
- Kislányom miért pont ő? Biztos van már neki felesége meg gyerekei.- imádom anyának a feltételezéseit.
- Nincs gyereke, se felesége. Anyu mit gondolsz rólam? Szerinted én összejönnék egy házas emberrel?- mérgesen nézek rá és várom a válaszát.
Meglepődve bámul rám. Nem értem miért nem mond valamit. Habogva motyog valamit majd egyenest a szemeimbe néz.
- Nem Lucy, de akkor is az az ember nem neked való.
- És te ezt honnan tudod?- kérdezem idegesen.
- Lucy az anyád vagyok, ne veszekedj velem! Látom és kész! Téma lezárva.- mondja és mérgesen kiviharzik a szobámból.
Na remek. Ez kellett mára. Miért nem dönthetek én? Miért kell ezt csinálnia? Wááá!

Délután a kórteremben:

Unottan játszok a telefonommal. Anya azóta nem jött be mióta összevesztünk, így maradt csak a telefonom. A tumblr-n szörfölgetek mikor halkan kopog valaki az ajtón. Leteszem a telefont és a fehér kórházi ajtóra nézek. Andrew sötét haját pillantom meg majd a kék szemeit. Mosolyra húzom a számat, hogy leplezzem a reggel történtek szomorúságát. Andrew szexi mosolyát villantva lép be az ajtón.
- Szia.- mondja és leül az ágyamra.
- Szia. Mi újság?- kérdezem.
- Nincs semmi. Hosszú volt ez a nap, de hamarosan mehetünk.- mosolyog és megfogja a kezemet.
Megint elpirulok az érintésétől. Meleg keze felmelegít és felolvaszt. Anyámmal a veszekedés teljesen lelombozott, de most hogy itt van Andrew megnyugodtam. Mosoly ragad az arcomra, ahogy belenézek a kék szemeibe. Annyira nyugtató.
- Remélem felkészültél a vacsira. Annyira finomat dobok össze neked, hogy uuhuu.- mondja mire én csak ugyan úgy nézem, mint eddig- Figyelj a kórházi kajánál tuti jobb lesz.- próbál poénkodni, de nem tudok rajta nevetni- Valami baj van Lucy?
Megrázom a fejem majd kihúzom a kezeimet az övéi közül.
- Nincs semmi.- hátraigazítok egy tincset a fülem mögé majd magam mellé ejtem a kezem.
Andrew komolyan néz. Közelebb jön majd megfogja újra a kezem.
- Lucy nekem elmondhatsz bármit.
Nagyot sóhajtok. Ha elmondom neki lehet, hogy nem is lesz kedve vacsorázni. Nem akarom, hogy csak barátok legyünk anyu miatt. Az ajkamba harapok és a szemébe nézek. Andrew szeme kicsit elkerekedik a látványtól, de hamar újra rám koncentrál.
- Anyu ma kiosztott.- nyögöm.
- Miért?- kérdezi majd hirtelen felismerés tör fel benne- Miattam? Elmondtad?
- Igen. Nem helyesli, hogy ennyivel idősebb barátom legyen.
- Oké, nem vagyok sokkal idősebb nálad. Már megbocsájts, de elmúltál már 18 és még mindig anyud parancsol.- Andrew-nak igaza van.
Ebben most tényleg nem anyának kell döntenie. Ez az én életem. Azzal fogok járni akivel szeretnék.

Hirtelen átkarolom Andrew nyakát közelebb húzom és megcsókolom. A magasba repít az élmény. Andrew ajkai puhán lassan járnak az enyémen. Bizsereg mindenem. Többet és többet szeretnék belőle, de Andrew leállít. Lihegve a szemembe néz és lassan elmosolyodik. Már megijedtem, hogy valamit elrontottam. Megnyalja az ajkát mitől újra rám támad az az érzés, hogy meg kell csókolnom.
- Huh.- mondja kifulladva- Ez váratlanul ért.
- Ezt, hogy érted? Rossz volt?- bizonytalanul nézek kék szemeibe.
- Dehogy volt rossz. Sőt. Ilyen csókban még nem volt részem.- mosolyogva a hajába túr majd, mint egy ötéves kisfiú nevetve elbújik a tenyerébe.
Értetlenül felhúzom a szemöldökömet. Most mi van? Miért nevet ki? Valamit tuti elrontottam. Egy perc múlva abbahagyja és vigyorogva néz.
- Mi van?- kérdezem, mert nem értem mit akar.
- Csak annyira gyönyörű vagy és az előbbi csók valami eszméletlen volt.- szavaitól mosolyra húzódik a szám.
- Ne mondj hülyeségeket. Tényleg baromi gyönyörű lehetek ezzel a kötéssel a fejemen.- mutatok a hatalmas nagy fáslis fejemre.
- Te ezzel is gyönyörű vagy.- mondja és homlokát az enyémnek dönti.
- Persze. Csak el akarsz csábítani.- nevetem el magam a közelsége miatt.
- Nem. Nem csak elcsábítani akarlak. Megakarlak ismerni.- feleli és beszéd közben majdnem a számat érinti, mindjárt megcsókol- De azt majd nyugodtabb környezetben.- mondja és hirtelen feláll mellőlem.
- Hé.- durcásan pillantok fel rá.
- Igen?- kérdezi ördögi mosollyal.
- Kaphatok még egy csókot?- mutatom fel az ujjam és könyörgően nézek.
Andrew megingatja a fejét és az ajtó felé fordul. Elkeseredve teszem karba a kezemet. Andrew megfordul és szemeit rám villantja. Elgondolkozva néz majd nagy léptekkel az ágyamhoz siet és hatalmas tenyereibe veszi az arcomat és lassan érzékien megcsókol. Megint az egekben járok. Ajkaink csodás táncot járnak együtt. Egyikünk se tolakodik és nyelvünk a saját szánkba marad, így megmarad későbbre a nagyobb izgalom. Andrew kedves puszikkal dédelgeti ajkaimat majd kapok egy homlok csókot és elmegy.

Késő este:
Andrew gyorsan sürög forog a konyhájába. Hatalmas lakása van. Egy amerikai konyha, két hálószoba, amikhez tartozik egy-egy fürdő és egy nagy nappali. A konyha modern felszerelése passzol az egész lakás hangulatához. Fekete márványlapokból készültek a szekrények, szürke székek vannak felsorakoztatva egy pult mögé, ahol ülök és figyelhetem Andrew munkásságát. A pult másik oldalán. Andrew zöldséget aprít. Kidolgozott karja gyors és határozott. Villám sebességgel aprítja a sárgarépát, paprikát és a salátát. Kíváncsian figyelem minden mozdulatát.
- Na akkor ez kész. Most jöhet a spagetti.- mondja és az utolsó sárgarépa karikát is beledobja a salátás tálba.
- Már kezdek éhes lenni. Remekül néz ki az a saláta tál.- csillogó, éhes szemekkel nézem.
- Rendben. Az a jó. Legalább többet tudsz enni.- mosolyog és áthajol a pulton egy csókért.
  Mosolyogva megfogom az arcát majd egy cuppanós puszit nyomok a szájára. Felnevetek a hangtól.
- Annyira édes ahogy nevetsz.- Andrew a könyökére támaszkodva néz és csillogó kék szemeit rém tapasztja.
- Mint egy ló. Nyerítek.- tréfálkozom magamon és kicsit elkomolyodok- Na de siess a spagettivel, mert éhen halok.
Andrew szalutálni kezd és a konyha túloldalára siet egy lábasért. Vizet enged bele és felteszi a tűzhelyre.

- És mióta boxoltál?- kérdezem és még egy kicsi spagettit tekerek a villámra.
- Huha. Talán 10 éve. De komolyan csupán 6 éve. Sajnos mára ezzel fel kellett hagynom egy... Egy baleset miatt.- Andrew összeráncolja a homlokát és merengve a táljára néz.
Kíváncsivá tett. Mi történhetett? Eltörte valamijét? Vagy milyen sérülése volt? Eddig mindenről szívesen beszélt. Hallgatagan folytatjuk a vacsorát. Kicsit kényelmetlenül érzem magam. Elrontottam. 

Kanapén Andrew combján használva párnaként fekve nézem a pattogó tüzet a kandallóban. Mereven bámulom a hullámzó vörös, narancssárga és citromsárga lángokat. Finom meleget ad. Igaz már lassan nyár van, de ez a nap dermesztően hideg volt. Andrew lassan simogatja a hátamat és közbe egy pohár bort kortyolgat. Felpillantok az arcára. A boxolós téma óta nem sokat beszéltünk. Nem mertem kérdezni semmit, de kezdem unni ezt a csendet.
- Andrew... Nem, nem akartalak kellemetlen témát felhozni. Tudom nem rám tartozik.- mondom és Andrew a tűz és a szemem között kapkodja a tekintetét.
- Lucy azért nem mondtam el, mert veszélyes és nem akarom, hogy bajod essen. Féltelek.- egy lágy csókot nyom a homlokomra ezzel lezárva nálam a témát.
Nem szívesen turkálok az életében. Ő tudja, hogy mit akar elmondani és azt elmondja az elejétől a végéig. Na ezzel nem szeretnék egyenlőre többet foglalkozni majd, ha eljön az ideje.
- Lucy mi lenne, ha ma itt aludnál?- megakadt a lélegzetem.
Még nem aludtam együtt fiúval. Csak Harryvel, de ő ugye soha nem közelített úgy. Andrew nagyon édes férfi, de lehet, hogy ez egy kicsit gyors. Felülök és a szemébe nézek. Kék írisze kicsit megbabonáz. Andrew közelebb hajol és megcsókol. Kicsit kesernyés ízt érzek az ajkain. A bor ízét érzem az ajkainkon. Felpezsdít és leblokkol az agyam. Beletúrok Andrew hajába és közelebb húzom magamhoz. Kicsit borostás álla szúrja a tenyeremet, de ebben a felfokozott pillanatban még ez is beindít. Egyik kezemet a mellkasára teszem és megérzem a roppant gyors szívverését. Lihegve elengedem Andrew ajkait és eszeveszetten csillogó szemeibe nézek.
- Túl gyors.- fújom ki egy lélegzettel a szavakat.
Nem akarom elrontani a pillanatot, de ez most nem megfelelő pillanat. Még nem. Jobban meg kell ismernünk egymást.
- Oké. Oké. Kicsit elvesztettük a fejünket.- Andrew lassan beletúr sötét hajába és hátradől a kanapén- De annyira gyönyörű vagy, majd megveszek érted.- beleharapva az alsó ajkába pillant rám.
Eltátom a számat. Iszonyatosan szexin néz ki így. Haja kusza, szemei kiéhezetten bámulnak, ajkai vörösek és a csókjaimra éheznek. Nem bírom. Kell. Vadul rátámadok és falom az ajkait. Tépjük egymás száját. Majd lassan csillapodik a tempó.

Andrew lassan hátradönt a kanapén és fölém magasodik. Egy percre elválnak ajkaink. Andrew megfeszült állkaccsal néz. Remegő kezemmel arcához nyúlok. Lassan beledönti és ellágyul az arca. Megcsókolja a tenyeremet és lassan lefele haladva elhalmozza vékony karomat. A nyakamhoz ér apró csókokat lehelt a nyakamra. Kicsit elfordítom a fejem, hogy még jobban hozzáférjen. Halk sóhajok törtek ki belőlem. Andrew lassan felhúzta a pólómat majd a hasamra lágy, puha csókokat. Kiráz a hideg, lassan végighúzza a nyelvét a hasamon majd újra a számat veszi ostrom alá. Sötét hajába túrok majd lassan levezetem a kezem a pólójára. Megmarkolom a póló alját és lassan becsúsztatom alá a kezem. Az izmos hátát simogatom, ami még jobban beindítja.
- Lucy, ha ezt most folytatod akkor még jobban elvesztem a fejem és a szobába fogunk kikötni.- suttogja a fülembe majd belehajol a nyakamba.
Nem tudom mit akarok. Szeretném meg nem is. Nem tudom. Megdermedek Andrew alatt.
- Lucy. Látom, hogy nem állsz készen. - mondja és felemelkedik rólam.
Akaratosan utána kapok. Nem, nem akarom elveszíteni. Andrew.
- Ne, kérlek. Én...én- dadogom.
Andrew az ágy elé térdel és gyengéden rám néz. Arca szeretetet sugároz.
- Lucy, nem kell vele sietnünk. Oké?- lágyan nekidönti a homlokát az enyémnek és megsimogatja az arcomat.
- Oké.- felelem és megkönnyebbülten elmosolyodok.
Megcsókol majd lassan feláll. Felhúz a kanapéról és szorosan tart. A saját lábaimon állok, de mégsem úgy érzem, hogy én irányítok. Andrew lép egyet, de közben erősen tart, hogy el ne essek. Mellkasának döntöm a fejem és csak ölelem. Szíve lassan dobog. Érzem, ahogy körülfog hatalmas izmos karjaival. Így állunk pár percig majd Andrew a térdem alá nyúl és körültekeri a derekán a lábamat. Kezeimet a nyaka köré teszem és a szemeibe nézek.
- Annyira szép vagy.- mondja és megcsókol.
- Szeretlek.- szalad ki a számon.
Andrew arca hirtelen rémülté válik. Én hülye tuti megrémítettem ezzel a kijelentéssel.
- Én is téged.- mondja az ajkaimra.

Andrew ölelésében fekszem. Édesen szuszog. Én amióta kimondta az sz betűs szót azóta nem bírok lekonyulni. Mosolygok és csak mosolygok. Nem hittem volna, hogy így fogok érezni Harry reménytelen szerelme után. Most viszont. Egy álom férfival vagyok. Okos, kedves és teljesen megbízok benne. Teljesen ugyan azokat szeretjük. A csendes nyugodt napokat. Semmi stressz és kevés ember. Zene téren is egyezik a stílusunk és ugyanazok a kedvenc filmjeink. Kész főnyeremény.

6 Chapter

Lucy Lee szemszöge:
Különleges érzés fog el. Úgy érzem, mintha néznének. Lassan megrebegtetem a pilláim majd kinyitom a szemeimet. Anyut pillantom meg. Vidám arccal ébresztget. Eltűri a hajamat majd homlokon puszil. Érzem a szeretetét. Úgy megölelném, de nem bírok megmozdulni. Fáradtnak és nehéznek érzem a kezeimet. Nem bírom megemelni őket. Anyu a kezemre néz és megfogja.
- Si-sikerült?- kérdezem nagy sóhajtva.
- Igen. Minden a legnagyobb rendben ment.- mosolyog.
- Ha-harrynek szóltál?
- Nem. Nem vette fel a telefont és még az sms-re se válaszolt.- elmegy a hangulatom a beszélgetéstől.
Nem kíváncsi rám. Addig maradt, amíg jobban nem lettem és kész. Egyedül hagyott. Megunt és ennyi. Én meg egyedül maradtam, az érzéseimmel. Ez most nagyon fáj. Anya kicsit elmosolyodik, de semmi kedvem semmihez.
- Anya szeretnék aludni.- mondom neki.
- Rendben. Holnap jövök és hozok neked sütit.- mosolyogva megsimítja az arcomat.
- Oké. Apát puszilom és, ha tud jöjjön be.- anya bólint és megpuszil.
- Rendben, megmondom neki. Harrynek üzensz valamit?- kérdezi.
Lekonyulok. Akarok neki valamit mondani? Azt hiszem nem. Remélem könnyebb lesz neki nélkülem. Csak tudnám miért engedett akkor annyira közel magához. Anyára pillantok, aki várakozóan pislog rám.
- Nem.- mondom egyszerűen.
Anyu szomorúan bólint és az ajtóhoz lép. Megfogja a kilincset és lenyomja. Habozva léb ki az ajtón majd megfordul.
- Lucy ne haragudj rá. Tudod sok a dolga- anya szavai még jobban elszomorítanak.
- Oké. Szia.- koppintom le anyát és befordulok az ablak felé.
- Szia.- hallom és becsapódik az ajtó.
A franc ba is. Miért kellett felébrednem. Nem szerettem volna bele. Nem fájna ennyire ez. Harry miért kellett ez!? Sírvafakadok. Hatalmas sírógörcsök jönnek rám. Nem tudom ezt elhinni. Hogy hagyhatott így itt? Miért tette? Szipogva fordulok az ablak felé és csak bámulok ki a fejemből.

Két nappal később:
Clara lép be az ajtón. Magamba fordulva ülök az ágyon apa az egyik oldalamon ül anya meg a másikon. Clara int, hogy nem kell felállniuk, az ágyam elé lép.
- Szia Lucy. Mi a helyzet? Hogy érzed magad?- kérdezi és közben a kórlapomat nézi.
- Remekül. Fáj a fejem és zsibbad a lábam.- dörmögöm.
- Oké. Látom nincs jó kedved. Azért elmondom neked, hogy nagyon jól sikerült a műtét és a láb zsibbadás nagyon jó jel. Ma be vagy írva a gyógytornászhoz szóval valami életkedvet kérnék és mehetünk.- mutat az ajtó felé.
- Ok.- mondom és a kezembe veszem a telefont és fellépek tumbl-re.
- Lucy tedd le a telefonod.- parancsol rám apa.
- Nem- tiltakozom és tovább nyomkodom.
- Lucy, a gyógyulásodról van szó.- könyörgően pillant rám anyu.
- És?- kérdezem felhúzott szemöldökkel
Mivel lesz nekem jobb, ha meggyógyulok? Ugyan úgy fájni fog a szívem. Semmi értelme. Clara határozottan odalép az ágyamhoz.
- Lucy két perced van, hogy rendbehozd magad, mert küldök érted egy ápolót.- határozottan egyértelműen beszél velem Clara.
Látom rajta, hogy nem fogja feladni. Megforgatom a szemem majd ledobom magamról a takarót.
- Ez a beszédé- mondja Clara és elém gurítja a tolószéket.
Apa azonnal felugrik, hogy segítsen, de visszaparancsolom a székére.
- Apa megy magamtól is. Maradj csak a helyeden.
- De Lu.- mondja és felnéz Clarára.
- Hagyja megoldja egyedül.- legyint majd kinyitja az ajtót.
Kikászálódom és belehuppanok a kocsiba. Anyu segít kitolni az ajtón onnan pedig már egyedül lököm magam. Két osztályon is átmegyünk mire odaérünk a gyógytornászhoz. Apu kinyitja nekem az ajtót és besegít rajta. A szoba tele van fitnesz labdákkal, kisebb gumilabdákkal. Meg járókeretekkel. Szomorúan pislogok rájuk, mert tudom semmi esélyem újra járni. Egy meleg kezet érzek a vállamon. Felpillantok. Apu mosolyog rám bíztatón. Visszavicsorgok neki majd beljebb lököm magam.
- Andrew meghoztam Lucyt.- mondja Clara mögöttem.
Körbepillantok, de nem látok senkit a szobába. Hátra fordulok és Clarára nézek értetlenül.
- Nem a semmiért jöttem ide ugye?- kérdezem mérgesen.
- Itt vagyok. Bocsi.- egy idősebb kicsit borostás férfi lép be az ajtón.

Zöld póló, fehér nadrág és edzőcipő van rajta. Sötétbarna már majdnem fekete haja van és tengerkék szeme. Sportos, erős fizikumú pasas. Mosolya száz wattos. Clara  beszél vele pár szót majd anyuékkal kimennek. Ketten maradunk. A sarokba húzódom és onnan figyelem a kidolgozott testű férfit. Nem merek megszólalni. Egyszerűen képtelen vagyok kommunikálni. Külseje levett a lábamról. Jó nem a lábamról, hanem mondjuk a kerekeimről. Andrew közelebb jön hozzám. Minden mozdulatát figyelem. A nadrágja sejteti az izmos lábait, amik szép kidolgozottak lehetnek. Karján kicsit megfeszül a póló ujja mikor megfog egy fitnesz labdát és elém rakja. Ráül és így szemtől szembe kerülünk. Lélegzetem megakad mikor parfümjének az illata beszökik az orromba. Ühm finom. Kellemesen férfias, nem sok, pont jó, kicsit fűszeres. Harry is hasonlót használ. Ahw Harry. Milyen igéző is az illata. Bársonyos, fűszeres, könnyű. Mindig a nyakába fújja. Ahw a nyaka. Milyen lehet megcsókolni, átkarolni. Egy hatalmas csattanás ébreszt fel az álmodozásomból. Andrew csapta össze a tenyerét. Rám mosolyog azzal a tipikus elcsábítalak fél mosollyal.
- Na akkor kezdjük Lucy. A nevem Andrew. Remélem hamar talpra tudlak újra állítani.- mosolyogva mutatkozik be és kezet rázunk.
- Kétlem. Egy csődtömeg vagyok. Csodálom is, hogy élek még.- húzom fel a vállaimat.
Andrew elkomolyodik és leszáll a labdáról. Mérgesen néz le rám. Nagyokat pislogva tekintek fel, hogy lássam az arcát.
- Ez hülyeség. Lucy nem vagy csődtömeg. Arra nem gondoltál, hogy ezt a sors akarta. Gondolj bele mi se találkoztunk volna, ha minden rendben ment volna.- fél mosolyra vált megint mire elpirulok.
Oké felfogtam nem vagyok szerencsétlen csak ez a sors egy gonosz izén, hogy velem csesz ki ennyire és, hogy ilyen jó pasikat ad mellém, akik mind ilyen pocsék, szerencsétlen állapotban látnak. Andrew gondolkodásom közben átment a szoba másik oldalára, ahol valami hosszú rúd féleség van.
Megfogja és középre helyezi. Egy másikat is hoz és azt olyan távolságra helyezi, hogy én kényelmesen elférek a kettő között.
- Na akkor próbáljuk meg. Add a kezed.- kéri és előre nyújtja nekem a kezeit, hogy segítsen.
Belekapaszkodok az alkarjaiba majd erőlködve, megfeszítve az összes izmaimat feltápászkodok. Andrew alkarja megfeszül a kezem alatt és értem, ahogy tart. Lépek egyet majd érzem, hogy megremegnek a lábaim és elborulok.
- Jaj ne! Ne! Ne!- kiabálom és egyenest Andrew karjaiba dőlök.
Hajam előre zuhan elfedve az arcomat. Sirhatnékom támad. Nem vagyok képes erre. Nem tudom megcsinálni. Szipogni kezdek. Nem bírom visszatartani a könnyeimet. Andrew pólójába markolok és zokogok.
- Hé Lucy, miért sírsz?- döbbenet hangzik a hangjából.
Felpillantok, de nem tudok megszólalni. Andrew szemei kétségbeesetten kutatják a fájdalom forrását, de nem találja. Hirtelen a térdeim alá nyúl és felkap. Egy székhez visz majd leültet rám. Elém térdel így láthatja az arcomat és egy magasságba vagyunk. Aggódva eltűri a fülem mögé fakó vörös hajamat.
- Lucy fáj valamid?- kérdezi és letöröl egy könnycseppet az arcomról.
Nemlegesen rázom a fejem.
- Akkor mi a baj?- tudakolódik.
- Olyan béna vagyok.- sírok tovább.
- Jaj, dehogy vagy béna. Lucy ezért a botlásért ne sírj. Hallod.- próbál nyugtatni.
- De nem megy!- tőr ki belőlem még egy sírógörcs.
- Jaj Lucy nyugalom.- mondja Andrew és megölel.
Vállába fúrom a fejemet és kisírom magam.

Egy és fél órán át próbálkoztunk a járással. Különböző gyakorlatokat végeztem, hogy erősödjön a lábam és közben szépen egymásra hangolódtunk és megtudtam egysmást Andrew-ról. Például 23 éves, nincs barátnője, egy éve dolgozik gyógytornászként előtte edző volt egy edzőteremben. Kicsit meglepődtem ezen, edzősködött most meg gyógytornász. Fura. 

- És neked van kedvenc ételed?- kérdezi miközben összepakolja a tornához használt eszközöket.
- Uhm...talán...nem...- gondolkozom, de semmi nem jut eszembe- Azt hiszem nekem nincs.- válaszolom.
- Ooo nekem van méghozzá az isteni Bolognai Spagettim. Én csinálom a legeslegfinomabbat.- mosolyogva eldobja az utolsó labdát is a sarokba majd odalépked hozzám.
- Biztos vagy te benne? Sok ilyen hencegővel találkoztam ám.- mondom fél mosollyal neki, hogy húzzam egy kicsit- Aztán mindenki elvérzett a kóstolásnál.
- Na most én nem fogok. Holnap kikérlek és olyat csinálok neked, hogy ott azonnal járni fogsz.- nevetve huppan le mellém a székre.
Megszeppenve meredek rá. Ez most randi meghívás volt? Komolyan gondolta?

 - Andrew ez...ez most?- félénken felé fordulok.
Hatalmas kék szemei csak úgy csillognak. Kiskutya szemeit rám tapasztja és várja a kérdés végét.
- Ez most randi meghívás?- bököm ki.
- Én annak szántam.- mondja, de én valami nagyon ijedt fejet vághatok, mert gyorsan helyesbít- De ha nem akarod akkor csak baráti vacsora. Csak én úgy gondoltam nagyon jól elvoltunk, de nem akkor
- De nagyon szívesen.- vágom rá gyorsan, hogy ne tudja visszavonni- Szívesen randiznék veled.
- Oké akkor holnap.- hatalmas őszinte mosoly terül el férfias arcán.
- Remélem családi házban laksz vagy legalább van a házban lift, mert ezzel a csotrogánnyal nem hiszem, hogy feltudnék menni bárhova is.- nevetem el magam.
- Nyugi van lift. Meg amúgy is, ha kell akkor felviszlek még a tizedikre is.- mondja és megfogja a combomat.
Elpirulok érintése miatt. Lenézek a hatalmas nagy kezére. Andrew ezt észreveszi és elakarja húzni, de nem engedem neki. Ráteszem vékony kezemet férfias kezére és összekulcsolom az ujjainkat. Mosolyogva nézek fel rá. Végre egy fiú érezteti velem, hogy kedvel és nem csak barátilag.

5Chapter

Sziasztok! Tudom, hogy régen hoztam már részt, de nem volt ötletem mit írjak. Valamit összehoztam azért nektek. Remélem azért nem lett annyira béna.:)
(ha összehoztok nekem 3 komit +1 feliratkozót nagyon megköszönném)

Tegnap megkaptam az első kemót. Nem volt a mai reggelem egy leányálom, de kibírtam és most épp ebédelek. Clara rávett az evésre és arra is, hogy engedjem meg a szüleimnek, hogy látogathassanak. Most épp anya lép be a szobámba miközben egy újabb adag levest merítek és kapom be. Anya mosolyogva pillant rám majd lepakolja, amiket hozott és kihúzza a széket az ágy alól.
- Szia.- köszönök neki majd leteszem a kanalat a tál mellé.
- Hé-hé! Egyed csak meg.- mondja anya és a tálra mutat.
- Nem. Nem kérek többet. Tele vagyok.- mondom és visszafordítom az asztalt a helyére.
- Várj,- anya sietősen kotorászik abban a táskában, amit hozott és elővesz két műanyag tálat- hoztam neked palacsintát, meg gyümölcs salátát.
Összefut a nyál a számban, anyu finom palacsintája és gyümi salija. Majdnem kitéptem anyu kezét, ahogy lecsapok a palacsintás tálra. Isteni illata van
Kiveszek egyet, pont kakaósat, a kedvencemet. Beleharapok. Jaj, de finom. Mosolyogva nézek anyura.
- Köszönöm.- mosolygok.
- Nagyon szívesen. Figyelj valaki megszeretne látogatni. Tudom, hogy még nekem se örülsz
- Ugye nem jött ide?- kérdezem és visszateszem a palacsintát.
- Tegnap ott várt az ajtó előtt. Lucy nem tudtam tagadni semmit... Látszott rajtunk minden... Hallod...- néma csendben ültem az ágyon.
Harry itt van. Nem akarom, hogy így lásson. Szörnyen nézhetek ki.
- Anyu nem szeretném, hogy így lásson.- motyogom.
- Miért mondod ezt kislányom? Lucy, Harry a legjobb barátod. Adna egy kis energiát. Beszélgethetnétek. Biztos sokat tud mesélni neked.- mondja anya és felkel a székből.
- Anya- szólok neki.
Visszafordul és könyörgően néz. Na jó, lehet már nem sokat leszek vele. Persze rúgjuk fel a tegnapi gondolataimat. Nyugodtan jöjjön mindenki be, nézze meg milyen ramatyul nézek ki stb, stb.
- Oké, de más most már tényleg ne jöjjön be.- egyezek bele és kiküldöm anyát Harryért.
Amíg anya elmegy érte addig kicsit rendbe hozom magam. Megfésülködöm, megigazítom a takaróm és mosolyogva várok. Igazából fogalmam sincs, hogy nézhetek ki. Gondolom még mindig sápadt vagyok, vékony és beteg. Hajam kuszán göndörödik ide-oda. A kórházi pizsama iszonyatosan nagy rám szóval szépen nézhetek ki. Halk kopogást hallok majd lassan nyitódik az ajtó. Hosszú lábak fekete farmerbe bújtatva, felsőtest ingbe és fekete szövet kabátba. Az illat hirtelen csap meg mitől a gyomrom összerándul. Harry hatalmas mosollyal lép be az ajtón. Göndör haját hátrafogta egy kendővel, döbbenetes így az arca. Szívem kalapál, ahogy közeledik. Gyorsan lekapja magáról a kabátot. Izmos karjai az egyszínű fekete indben kidomborodnak és szépen követi az anyag a vonalait. Kikészít.
- Szia.- nyögöm halkan.
- Szia. Jobban vagy már?- kérdezi és leül.
- Ja, amennyire egy rákos ember jól lehet.- húzom el a számat.
- Hey. Lucy ezt hagyd abba. Nem vicces.- korhol.
Elnézek az ablak felé. Nehéz így a szemébe nézni, hogy tudom nincs sok esélyem. Harry keze lassan az enyémre kerül majd megszorítja. Ég a bőröm az övé alatt. Rápillantok majd lassan kihúzom alóla.
- Ez az igazság.- megrántom a vállam.
- Lucy hagyd abba. Kérlek.- újra megfogja a kezemet.
- Milyen volt a napod?- terelek gyorsan.
- Fantasztikus.- mondja lehangoltan- Mindenhova rohantam a fotósok nem hagynak békén és, ha minden igaz holnap vissza kell utaznom.- panaszkodik majd elmosolyodik.
- Mi az?- látom rajta valami eszébe jutott.
- Nincs szobatársad ugye?
- Nincs. Miért?- összehúzott szemekkel nézek rá- Harry mi jár a fejedbe?
- Ma itt alszom, holnap a legvégsőkig itt leszek veled. Ha nem bánod?- tátva marad a szám- Ő, figyelj, ha nem akarod akkor mond meg. Gondoltam nézhetnénk filmeket, beszélgethetnénk
- Oké- vágok a szavába.
- De tényleg, ha nem akarod akkor
- Harry maradhatsz. Ha megfelel neked a kórházi ágy akkor felőlem maradj.- mondom és elmosolyodok.
Harry felpattan a székről és megölel. Magamhoz szorítom, amennyire csak tudom és mélyen beszívom az illatát. Oh, mennyei. Izmos karjai gyengéden fonódnak rám. Isteni ilyen szorításban lenni. Megmarkolom egy kicsit az ingét majd elengedem. Nem maradhatunk így örökké, bár jó lenne.
- Na akkor intézek pár telefont.- mondja és kilép az ajtón.
Harryvel fogok aludni. Csak mosolyogni tudok. El se hiszem. Jaj, de a kemót ma még nem kaptam meg. Még se lesz annyira fenséges ez az este.

Este:
- Lucy minden rendben?- kopog be a fürdőbe Harry.
- Persze.- nyögöm.
Egy ápolónő is van bent velem, aki segít a fürdésben. Eléggé legyengített a mai adag. Nem bírom felemelni még a kezemet se. El kell most a segítség. Lassan meg a fürdés, de a nő nagyon türelmes. Linda olvasom a névtábláján. Magas, erős nő. Rövidre vágott haját hajpánttal kötötte el. Alaposan megfürdet. Ez a legcikibb rész, ég is a fejem.
- A barátod nagyon aggódik érted.- mondja Linda.
- Hát igen. De jobb lett volna, ha nem lát így.- suttogom.
- Ne viccelj ebben a kórházban vannak nálad rosszabbak is.- kuncog egy picit a nő.
- Ez megnyugtató.- mondom gúnyosan.
- Na oké. Készen vagyunk.- egyenesedik fel Linda.
- Oké.- mondom.
- Na gyere.- Linda kisegít a zuhanyzóból.
A zuhanyzóban van egy szék azon kellett ülnöm, amíg Linda megfürdetett. Kisegít egy másik székre majd jól bebugyolál egy törölközőbe. Még ez is kifáraszt, ahogy tartom a kezem, amíg megtörölget Linda.
- Na készen is vagyunk.- mondja Linda és beköti a kórházi pizsamát.
- Oké. Ha hánynom kell akkor mit csináljak?- kérdezem.
- A szekrény aljában van ágytál. Abba hányhatsz és utána nyomd meg a nővérhívót.- Linda áttesz a kerekesszékbe és kitol a szobába.
Harry idegesen ül az ágyon. Ahogy megpillant felugrik és átvesz Lindától. Odatol az ágyam mellé majd megállít.
- Na kislány mit csináljunk.- kérdezi miközben a karjaiba vesz.
Olyan könnyen kap fel, mint egy toll pihét. érzem a testemen az izmait. Kiráz a hideg. Nyakába kapaszkodom, félek, hogy véletlenül leejt, de nem. A legóvatosabban, ahogy csak tud az ágyba rak. Megköszönöm majd alaposan betakarózok.
- Egy perc és jövök.- mutatja az egyik ujjá majd kimegy a fürdő be.
Hallom, ahogy dudorászik és pár perc múlva megered a víz a zuhanyrózsából.
Valami finom, kellemes dalt énekel a zuhany alatt. Muszáj becsuknom a szemem, valami rákényszerít. Sokkal hangosabban hallom így a dallamot és egy másik világba repít. Látom magam előtt, ahogy kézenfogva futunk egy réten Harryvel. Csodálatosan süt a nap, szinte már éget. A fű csiklandozza a lábamat. Harry elhallgat. Megszűnik körülöttem az álom világ. Összrtörik a magamban alkotott világ. Kinyitom a szemem és visszacsöppenek a kórházi szobába. Az üres szoba fehér falai, kórházi ágyai és az infúzióm közé, amit folyamatosan kapok, amióta bent vagyok. Kicsit mocorgok az ágyban. Kényelmetlenül fekszem. Nem találom sehogy a helyemet. Hallom nyitódik az ajtó. Harry egy pólóba és boxerbe lép ki félig csöpögő hajjal. Az ajkaimba harapok, mikor alaposan megtörli a haját és feljebb csúszik a pólója. Isteni látvány. Izmos lábai elképesztőek, karja valami csodák. Leesik az állam. Nem tudom levenni róla a szemem.

- Hé ne bámulj!- dobja nekem a törölközőjét Harry.
Elkapom mielőtt nekem ütközhetne majd nyelek egyet. Miért kell ennyire szexinek lennie. Az előkészített ágyához vonszolja Adonisz testét majd felül rá. Engem néz. Zöld szemei csak úgy csillognak. Úgy érzem, mintha egy erdőben lennék, mikor belenézek. Kicsit megráncolja a szemöldökét majd a táskája felé nyúl, ami az ágy végébe rakott.
- Mit nézzünk?- kérdezi miközben előhalássza a laptopját.
- Amit szeretnél. Nem hiszem, hogy sokáig fent tudok maradni.- mondom majd ásítok egy nagyot.
Lefáraszt ez a rákkal való küzdelem. Hamar elfáradok és gyenge is vagyok. Most nem vagyok a legjobb társaság. Harry bólint egyet majd a két ágy közötti szekrényt előbbre húzza  és ráteszi a laptopot, hogy mind a ketten lássuk. Kicsit oldalra döntöm a fejem és várom, hogy Harry elindítsa a filmet. Gyorsan lekapcsolja a villanyt majd beugrik az ágyba és elindítja a filmet. Valami borzalmasan horror filmet sikerült választania Harrynek. Annyira félek, hogy inkább csak őt nézem. Gyönyörű arcát megvilágítja a laptop fénye és így gyönyörködhetek benne. Harry arca néha összerándul majd hallom megint megöltek valakit. Kiráz a hideg és a fejem fölé húzom a takarót. Na ebből ma nem lesz alvás. Miért kellett ilyen filmet választania? Minden második percben hullott egy fej vagy valamilyen testrész. A gyomrom már kikészült mikor Harry megmozdul az ágyában.
- Hát ez nem volt valami jó ötlet így estére.- nevet és lenyomja.
Jaj, de jó végre vége. Lehúzom a takarót a fejemről majd Harryre nézek. Felkel, hogy eltegye a laptopot. Felkapcsolja a kis lámpát, hogy lásson. Lecsukja a laptopot majd a táskájába süllyeszti.
- Harry.- szólok neki rekedtesen.
- Igen?- kérdezi és rám kapja a tekintetét.
- Ide feküdnél egy picit?- kérdezem.
Harry elmosolyodik és már ki is kel az ágyából. Egy picit arrébb csúszok, hogy mellém férjen, de nem kell sokat, hisz akkora ez az ágy, hogy simán elférünk ketten. Harry felemeli a takarót és becsusszan mellém. Kényelmesen elhelyezkedünk. Átölel én meg a mellkasára helyezem a fejemet. Lassan mozog fel-le a fejem, ahogy lélegzik. Kellemes érzés alattam tudni és a karjaiban lenni. Kis köröket kezdek leírni a pólóján majd becsukom a szemem, de nem bírok elaludni. Hallom Harry egyenletesebben veszi a levegőt. Elaludt. 

Csendben veszem a levegőt és próbálom nem felkelteni Harryt. Egy szemhunyásnyit nem aludtam. Hallgattam a szívdobogását. Annyira kellemes ütemet ver. Nem akartam egy dobbanást se kihagyni. Kavatog a gyomrom, de nem azért, mert hánynom kell. Ez más. Azok a bizonyos pillangók repkednek. Harry közelléte okozza és vágyom rá. Azon gondolkozom, hogy milyen lehet a csókja. Milyen lehet a kezét fogni.

- Te se tudsz aludni?- kérdezi körülbelül negyed óra múlva Harry.
Összerezzenek a hangjától. Nem számítottam rá. Kicsit megmozdítom a fejem majd Harry egy kicsit eltűri a hajamat.
- Miből vetted észre?- kérdezem.
Nem mozogtam, mert azt hittem már alszik, de akkor úgy látszik nem. Úgy érzem, mint aki valami titkot hallgatott volna ki. A szíve titkát. Harry kicsit megmozdul. Elzsibbadt végtagjait kicsit megmozgatja majd visszarakja, ahol eddig voltak. Körülöttem.
- Éreztem. Merev voltál.- mondja és tényleg.
El is zsibbadt az ujjam, ami fogóként szorítja a felsőjét. Elengedem majd felpillantok Harryre. A kis lámpa még mindig ég így tisztán látom az arcát. Fáradt, nyúzott, de még mindig szexi.

- Nem volt jó ötlet horror filmet néni .- mondom kioktatón.
- Ne is mond. Becsuktam a szemem és már meg is öltek.- megdörzsöli az arcát majd rám pillant, elmosolyodik és eltűr egy tincset a fülem mögé.
Ujjai könnyedén siklanak a hajamban. Bizsereg a fejbőröm, ahogy hozzám ér. A mellkasára teszem a fejem és jó erősen megszorítom.
- Szeretlek.- motyogom bár tudom, hogy nem ugyan úgy értjük ezt a szót.
- Én is, hugi.- elhúzom a szám az utolsó szó miatt.
Igen ő nem szeretne többet barátságnál. Mit is gondoltam, hisz hatalmas sztár lett. Ezer meg ezer rajongója van és mind gyönyörűek. Le kell zárnom ezt a Harry-s témát. Jobb lesz nem fájdítanom vele a fejem és persze a szívem.
- Na próbáljunk meg egy picit aludni. Nekem holnap vizsgálataim leszen, neked meg menned kell.- mondom és becsukom a szemem.
- Oké. Jóéjt.

Reggel nyolc óra:
Harry korán kelt volt hajnali öt is. Nem akart felébreszteni, de mivel rajta aludtam nem tudott kisurranni. Megvártam, amíg felöltözik, elbúcsúztunk és elment. Kicsit megkönnyebbültem a távozásától. Vissza is tudtam aludni, de hétkor meg jöttek a nővérek ébreszteni. Lázat mértek, meg vérnyomást és felkészítettek lelkileg a vizsgálatokra. Ma megint meg ct-znek meg vért vesznek aztán a jön a kemó.
- Szuper.- morgom miután kimennek.
Megint szétszurkálnak. Nem is kell ennél jobb. Befordulok a takaróm alá és lehunyom a szememet. A takaró magába szívta Harry illatát, érzem ahogy levegőt veszek. Kellemes, férfias. Beburkolózok vele, úgy mintha Harry ölelne és elalszom.

Két hónappal később:

Ma kapom az utolsó kemót. A Clara azt mondta nagyon szépen zsugorodott a daganat és ma kiveszik. Anya nagy örömmel hallgatta a szavait. Nem is tudja leplezni. Mosolygósabb lett és közlékenyebb. Apa úgy szint és még új munkát is kapott és azt mondta több időt fog velünk tölteni. Ezeknek mind iszonyatosan örülök, de Harryvel nem találkoztam azóta mióta itt aludt. Elkellett nekik utazni valami japán reklámforgatásra. Kicsit rosszul esett a dolog, de legalább koncentrálhattam a gyógyulásra, aminek lett is eredménye. 

- Lucy készen állsz?- jön be nagy hévvel Clara.

- Persze. Alig várom, hogy összekaszaboljátok a fejem.- mosolygok rá.

- Oké. Akkor azt fogom csinálni, bár én nem akartam 10 cm-nél nagyobbat vágni, de ahogy te érzed.

Clarával egész jól összebarátkoztunk. Nagyon megkedveltem. Sokat volt bent nálam és beszélgtett velem. Nem hagyta, hogy feladjam. 

- Lucy nem kell félned. Nem fog meglátszani és úgy fogsz itt futkározni, mint a kisgyerekek.- elmosolyodok.

- Oké.- nagy levegőt veszek és felnézek- Menjünk. Készen állok.

- Ez a beszéd. Hívom is a nővéreket.- mondja Clara és kisiet.

Izgatottan ülök az ágyon. Végre vége lesz ennek a szenvedésnek. Lekapom a telefonomat a szekrényről és tárcsázom anya számát. Várok. Harmadik csengésre felveszi.

- Lucy valami baj van?- kérdezi idegesen.

- Szép üdvözlés mit is mondjak.- mondom durcisan mire anya felsóhajt.

- Jaj kislányom annyira megijedtem. Miért hívtál?- kérdezi megkönnyebbülten.

- Mert ma lesz a műtét. Clara felkészített mindenre és azért hívtalak, hogy megmondjam, ne gyere délelőtt.

- Jaj ott akartam lenni. Kislányom beakartalak kísérni ott akartam lenni a végéig. Indulok is.

- Anya nem kell. Nyugodj meg. Minden rendben lesz. Hamar meglesz és 

- Indulás kisasszony- Clara jön be és mögötte még két ápoló.

- Egy pillanat- mondom nekik és gyorsan anyához térek vissza- Ha beszélsz Harryvel akkor mond meg neki, hogy puszilom és hamarosan találkozunk.- hadarom gyorsan.

- Rendben, átadom neki. Szeretlek.- feleli anya.

- Én is téged és apát is.- mondom és megcsuklik a hangom- Szia- mondom és meg se várom anya elbúcsúzását. 

Ledobom az ölembe a telefont és megtörlöm az arcomat. Bepánikoltam. Mi lesz,ha valami komplikáció lesz a műtét közben? Fel se tudom fogni. Clara rohan segítségemre. Szoros, határozott ölelésébe zár. Nem a legmegnyugtatóbb számomra, de jól esett. Kifújtam a rossz energiákat és koncentráltam a gyógyulásra.

- Lucy, nyugodj meg. Nem lesz semmi baj. Ott leszek és ügyelek mindenre.- biztos, nyugodt hangon szól hozzám, ami biztosít, hogy nem kell izgulnom.

Bólintok és várom, hogy megkapjam az altatómat. Clara megsimítja a vállamat majd az infúziós állványhoz lép. Egy injekciót vesz ki a zsebéből majd beleengedi a tartalmát a tasakba. Lassan csöpög le a folyadék. Utoljára körülnézek és elbúcsúzok mindentől gondolatba. Egyre nehezebbek lesznek a szemhéjaim. Lassan csukódnak és nyílnak és egyszer csak elalszom.