3Chapter:

Sziasztok! Meghoztam a részt. Nagyon változatos lesz, de nagyon izgalmas (szerintem). Személy szerint a végén már majdnem sírtam. Na nem akarok elárulni semmit, szóval jó olvasást! (kérhetnék legalább 2 komit?)
Niki xx

Lucy Lee szemszöge: 

Megremegek Harry ölelésében. Túl sok érzelem tör rám. Késztetést érzek, hogy megcsókoljam, de nem bírok megmozdulni. Nem enged a testem. Elfáradtam. Elfáradtak az izmaim. Harry megsimogatja a hátamat és lassan bukik fölém a sötétség és Harry pólóját szorongatom. Nem akarom elengedni.
-Maradj velem.- suttogom és elnyom az álom.


Reggel a nap kelt fel. Hunyorogva pillantok ki a takaróm alól. Keresően tapogatok a nagy ágyon. Elment. Harry nincs mellettem. Itt hagyott pedig megkértem rá. Elszontyolodom. Felülök és magam elé bámulok. Én most tényleg beleszerettem? Beleszerettem a legjobb barátomba? Ez nem lehet. Hisz', ha őt elveszítem nem marad senkim. Potyogni kezdenek a könnyeim. Nem szerethetem. Nem így. Nem lehet. Visszazuhanok a párnámra és zokogok. Fáj a szívem. Ez nem helyes amit érzek.


Délben anyu jött be hozzám és próbált leküzdeni a torkomon egy szendvicset. Nem tudtam megenni. Nem volt kedvem se enni, se kimozdulni a szobámból. Egyedül akartam lenni az érzéseimmel. Anya ezt felfogta és egyedül hagyott. Az ablak előtt egy képet nézegettem. Mi voltunk rajta. Még régen. A sulibál előtt anya készített rólunk egy képet. Harryn öltöny volt és nyakkendő. Egyszerűen tökéletes. Haja tökéletesen kusza, mint mindig. Mosolya az a tipikus Harry mosoly, amitől nagyot dobban a szívem és eszembe jut a tegnapi beszélgetéseink és a mosoly az arcán. Tegnap szinte mindig virult. Vagy százszor elmondta, hogy mennyire örül, hogy újra beszélhet velem és hogy nagyon hiányoztam neki. Az a mosoly, a memóriámba égett. Ajtó nyikorgásra leszek figyelmes. Felkapom a fejem és eldugom a képet. Harry lép be. Fekete farmerban és fehér ingben, aminek az felső két gombja nem volt begombolva. Tetoválásai egy kicsit kilátszanak alóla, de nem teljesen látom mik azok, de nagyon szexinek tarom, ahogy most ott áll az ajtómban és engem néz. Nyelek egy nagyot és a háta mögé dugott csokorra téved a szemem. Rózsát hozott, méghozzá vöröset. 
- Bocsáss meg, hogy itt hagytalak egy szó nélkül, de haza kellett mennem, mert anyuékkal is akartam még beszélni.- elkapja a tekintetét és beljebb lép- Ezt neked hoztam. Tudom Hogy ez a kedvenced.- mosolyog és átnyújtja.
- Harry, nem kellett volna.- alig bírok a bőrömben maradni, újra itt van.
Még mindig emlékszik a kedvenc virágomra. Eszméletlen. Ahogy elveszem a virágot Harry beletúr a hajába majd az ablakhoz lép. Elidőzök egy kicsit rajta. Nadrágja tökéletesen feszül izmos combjaira, ingét szexise feltűrte a könyökéig. Egyre jobban azt érzem, hogy azonnal meggyulladok. Gyorsan keresek egy vázát a polcomon és odagurulok.
- És hogy vannak?- kérdezem Harryt.
- Kik?
- Hát anyudék. Hogy vannak? Minden rendben?- tudakolódom.
- Ja. Igen persze. Robinnal tavaly házasodtak össze, most hatalmas a boldogság.- mondja olyan állboldogsággal.
- Te nem örülsz?- kérdezem közben beletuszkolom a virágokat a vázába és visszateszem a polcra.
- De. Nagyon is. Nagyon kedvelem Robint...
- De?- kérdezem és visszagurulok az ablakhoz.
Harry felsóhajt, hátrább lép és leül az ágyamra. Beletúr a hajába és annyira összetört arcot mutat, hogy összeszorul a szívem.
- De nem akarom, hogy összetörjék megint anyám szívét. Igaz, hogy nem ilyennek ismertem meg Robint, mert látszik rajta, hogy imádja anyámat, de féltem.- meséli és látom rajta, hogy ez nagyon megviseli.
- Harry teljes mértékben megértelek.- mondom és odagurulok hozzá és megfogom a térdét.
- De nem tudod milyen mikor nem tudsz segíteni valakinek,mert távol vagy tőle.- hangja elhalkul.
Teljes arcát tenyerébe temeti. Fájdalmasan felnyög és hirtelen feláll mitől megugrok.
- Hé ez mi?- kérdezi, amint leér a földre a kép, amit eddig rejtegettem.
- Az csak...csak egy kép. Emlékszel erre?- kérdezem és látom, hogy teljes mértékben tudja miről van szó.
- Persze. Iszonyat jó volt az a bál. És meg kell jegyeznem nagyon jól állt rajtad ez a kék ruha.- mondja és visszaadja a képet- Amúgy miért rejtegetted ezt a képet?
- Nem rejtegettem.- mondom gyorsan talán túl gyorsan- Nem vagy éhes? Vagy elmehetnénk sétálni egyet.- mondom gyorsan és kigurulok a szobámból. Ó, de bolond vagyok, miért oda tettem? Hülye, hülye, hülye. Korholom magam.


Harryvel arra jutottunk, hogy itthon maradunk, mert megeredt az eső. Még szerencse, hogy imádunk mind a ketten filmet nézni, ezért betettünk egy DVD-t, de most valahogy más foglalkoztatott. Harry kezével szórakoztam. Hatalmas tenyerét forgatom és ujjaival játszom. Közben néha-néha felnézek az arcára. Ajkai lágyan vörösek, arca kemény mivel erősen koncentrál a filmre, szemei sötét zöldek és igézőek. Újra az ajkaira téved a szemem. Annyira megcsókolnám. Felsóhajtok majd a tv-re nézek és újra az ujjaival kezdek játszani. Harry egyszer csak megszólal.
- Na jó, látom nem érdekel a film.- mondja és elkezd csikizni.
Felsikítok és nevetni kezdek. Ujjai a derekamon szaladgálnak. Tudja jól merre vannak a gyenge pontjaim. Kezeimmel próbálom védeni magam, de semmi esélyem. Harry legyőz.
- Elég! Elég!- nevetek.
Harry fölém magasodik és lenéz rám. Kezei a vállaim mellett, lábai a csípőm mellett. Teljesen elfed. Érzem a test melegét. Ebből a szögből tökéletes belátást kapok az inge alá. Hatalmas tetoválások fedik a mellkasát. Egy hatalmas pillangó és két gyönyörű madár. Felnézek a szemeibe és lecsillapítom heves lélegzet vételeimet. Harry végignézi az arcomat és beletúr vörös hajamba. Libabőrös leszek. Mozdulatlanul fekszem alatta. Élvezem a helyzetet. Mint régen...kint az udvaron...érzem ahogy vibrál közöttünk a levegő. Leheleteink egybeforrnak, szívünk egyszerre ver, izmaink ugyan úgy pattanásig feszül és mozdulásra kész. Harry megnyalja az ajkait és behunyja a szemeit.
- Lucy!- anya lép be a nappali ajtaján.
Harry leugrik rólam és segít felkelni. Anya ebből az egészből nem láthatott semmit kivéve annyit, hogy Harry hirtelen felugrik és felhúz.Most kicsit hálás voltam annak a tíz perces szenvedésnek, amíg Harry áttologatta a bútorokat és háttal volt a kanapénak az ajtó. Felpillantok anyura és megigazítom a hajam.
- Igen?
- Csináltam szendvicseket. Tessék Harry vegyél. Kértek inni?- kérdezi miközben átnyújtja a tálat Harrynek.
- Nem köszi.- mosolygok rá.
Anya egy kedves mosollyal távozik a nappaliból és Harry leül. A fotelba. Ami elég messze van tőlem. Elkeseredek. Ennyi ennek biztos nem lesz folytatása. Hátradőlök a kanapén és elindítom a filmet.


Harrynek hirtelen el kellett mennie. Még be se tudta fejezni a szendvicsét mikor felhívták, hogy lesz egy fontos találkozója. Azóta egyedül kapcsolgatom a tv-t. A fejem is megfájdult és szédülök is.
- Anya!- kiabálok.
- Valami baj van? Lucy te nagyon sápadt vagy. Kérsz valamit?- kérdezi és letérdel elém.
- Segíts ki...gyorsan a fürdőbe.- mondom és anya hamar cselekszik.
Nem vacakolunk a kerekesszékkel. Felkap és rohan velem az alsó fürdőbe. Épp hogy beértünk. Letesz a WC elé és belőlem minden kijön. Borzalmas volt. Anya sírni kezd mellettem és próbálja a szenvedésemet megkönnyíteni. Felfogja a hajamat és hoz vizet.

Az ágyamon kuporodtam össze az egy órán át tartó szenvedés után. Ezek után csak nyugalomra vágyok, de anyu azt mondta, hogy mikor hazaér apu bemegyünk vele a kórházba. Nem akarok megint ott lenni. Utálom a gyógyszerszagot és a túl tiszta folyosókat. Kiráz tőle a hideg. Kopogással jelzi valaki, hogy be szeretne jönni.
- Igen.- mondom és apu nyit be az ajtón.
- Lucy megjöttem. Hogy vagy? Szédülsz még?- kérdezi és megfogja a homlokomat.
- Igen és a fejem is nagyon fáj.- panaszkodok neki.
- Oké. Anyád azt mondta menjünk be a kórházba
- Apa nem kell. Majd alszom egyet és jobb lesz.- mondom és magamra erőltetek egy kis mosolyt.
- Nem Lucy, ezzel nem játszunk. Sápadt vagy és már reszketsz is. Most azonnal megyünk a dokihoz.- mondja és felkap.
Megint orvos. Eddig se tudták megmondani mi a bajom majd most ezek után tuti megfogják tudni. Kételkedem.
- Tuti valamit benyeltem azért vagyok rosszul. semmi bajom.- mondom apunak.
- Én nem úgy látom.- feleli- Amanda!- kiabál anyám után.
- Kész vagyok. Mehetünk.- anya kinyitja az ajtót és apa siet velem a kocsihoz.
Betesz és becsapja az ajtót. Az ölembe helyezem a kezemet, ami szinte úgy remeg, mint a kocsonya. Mi történik velem? Eddig ez nem volt. Apa azonnal beletapos a gázba és csak úgy faljuk a kilométereket. Egyre rosszabbul érzem magam. A látásom is homályosodik és nem érzem a lábaimat.
- Apa nem érzem a lábam!- mondom pánikolva.
- Nyugodj meg Lucy mindjárt beérünk.- nyugtat anya.
Pánikroham tör rám. Levegő után kapkodok és a könnyeim is kiszaladnak a szememből. Mi történik velem?
Apa hatalmas fékcsikorgással megáll a kórház előtt feltépi az ajtaját kiszáll átrohan hozzám kinyitja az ajtót és azonnal kikap. Egészen a nővérpultig cipel ahol két doktor konzultált. Apa pánikolva informálta őket az állapotomról.
- Rendben vigyük a CT- re.- elvettek apától, feltettek egy ágyra és rohant velem az egyik doki.
Apa után néztem, aki a másik orvossal beszélt. Apa a szája elé tette a kezét és potyogni kezdtek a könnyei. És erre a látványra elvesztem az összes reményemet. Megfogok halni.