xxNiki
Harry Styles szemszöge napjaikban:
Az ágyban forgolódok. Rémes álmok zavartak fel. A legjobb barátom, Lucy balesetét álmodom újra és újra. Talán csak a tegnapi koncert kimerített azért álmodtam ezt. Lucy biztos jól van. Amikor utoljára nála jártam, két hónapja, akkor még jól volt. Kómában volt, de jól volt. Fel kellene hívnom az anyukáját. Két hónap, de gyorsan megy az idő. Mintha csak tegnap lett volna a baleset. Tisztán emlékszem mindenre.
Becsukom egy pillanatra a szememet és látom Lu alakját a salakpályán. Fehér bőre rikít a vörös salakon. Haja szétterülve körülötte, mintha vér lenne. Azonnal megtelik könnyel a szemem és elhomályosodik minden. Lucy. Megrémülök a látványtól és kiugrok az ágyból és kimegyek a fürdőbe. Megnyitom a csapot a kis mosdótálba és amíg megtelik belenézek a tükörbe. Fáradt megviselt az arcom. Hajam kuszán göndörödik minden felé. Szemei karikásak a kevés alvástól. Borzalmas a látványom. Borzalmalkodásom közben megtelik a mosdó ezért elzárom a vizet. Lassan merítem bele a jéghideg vízbe a kezem és erősen belenyomom az arcomat a tenyerembe. Olyan érzés mintha ezer tű szúródna belém, de legalább felébredtem.
- Harry öt perc múlva indulunk.- kiabál be valaki az ajtón.
Lekapok egy törülközőt a tartóról és megtörlöm az arcom. Gyorsan megmosom a fogam és kész is vagyok. Visszamegyek a szobába és előkotrok egy fekete pólót meg egy kockás inget és a szokásos fekete farmeremet rángatom magamra. Gyorsan átfuttatom az ujjaimat a hajamban és összehúzom a táskámat. Megnézem az időt, nyolc óra van, aztán elrakom a telefonomat és még egyszer körbenézek. Nem hagyok itt semmit, ezzel a gondolattal fordulok ki a szobámból mikor megcsörren a telefonom. Kiveszem a zsebemből és megnézem a kijelzőjét. Nem ismerős a szám, de felveszem.
- Igen tessék?...- néma csend, senki nem szól bele- Kit keres?- próbálkozom.
- Ha-harry.- lágy női hang szól bele.
- Igen? Ki keres?- érdeklődöm.
- Lu-lucy vagyok.- rekedtes, zavart hangot hallok.
- Lucy, Lucy Lee?- kérdezem megdöbbenve és eldobok mindent.
Gyomrom megfeszül, szívem egyre hevesebben kezd dobogni. Lucy felébredt! El se hiszem. Lu felébredt! Percekig egyikünk se szólt bele a telefonba, de megtörtem a csendet.
- Mikor? Jól vagy? Mikor? Nem fáj semmid? Mikor? Lucy!- annyira le vagyok sokkolva, hogy csak ezek jutottak eszembe.
- Gyere be a kórházba és mindent elmondok.- mondja mire kifut minden vér belőlem.
- Lu nem tudok bemenni. Nem vagyok Angliában.- mondom keserűen.
Miért most kell nekünk turnéznunk. A francba is. Lucy halk szuszogását hallom a telefonba. Nem tud megszólalni ahogy én sem.
- Harry indulunk!- kiabál nekem Louis a folyosó végéről.
Rápillantok és tátogok neki "Egy perc" és Lucyra koncentrálok.
- Figyelj valahogy megoldjuk oké. Nagyon örülök, hogy felébredtél, de nem tudlak most meglátogatni, mert turnézunk a fiúkkal és nem hagyhatom itt őket. Egy hét múlva szabad leszek.- mondom és várom a reakcióját, semmi- Lucy itt vagy még?- kérdezem.
- Igen. Turnézol?- halk és elfojtott a hangja- Énekes vagy?- kérdezi ledöbbenve.
- Lu mindent elmondok egy hét múlva, oké? Most mennem kell. Puszillak.- mondom és nagy csend kerekedik megint- Hiányoztál.- suttogom.
- Te is nekem. Bár még mindig nem tudom mi történt, de úgy érzem nagyon sokat aludtam.- viccelődik magán és kellemes nevetése belengi a vonalat- Akkor egy hét múlva Harry. Szia.- mondja és megszakítja a vonalat.
Ez a hang, de hiányzott már nekem. Végre felébredt és emlékszik rám. Lucy a nagy túlélő. Egy hét és újra láthatom élettel telt arcát. Zsebre dugom a telefonomat és felkapom a táskámat. A fiúk után rohanok és nagy mosollyal az arcomon szállok be a kocsiba. Ránézek a fiúkra akik felhúzott szemöldökkel figyelnek. Louis alig várja, hogy megszólalhasson. Látom az arcán.
- Mi az, talán jól telt az estéd? Akartam is mondani, hogy kicsit halkabban, mert felkeltitek az egész hotelt.- viccelődik.
- Jól van Louis. Már vártam ezt.- mosolygok és kinézek az ablakon.
Elindultunk a következő turnéállomás felé. Az pedig nem más, mint Miami. Miami után pedig van pár nap szabadnapunk és én azt Lucyval fogom tölteni.
Lucy Lee szemszöge, kórház:
Felhívtam Harryt, hogy tudassam vele, felébredtem és, hogy megkérjem rá, hogy látogasson meg, de nincs Angliában. Nincs Angliában mivel turnézik "a fiúkkal". Énekes lett. Valóra váltotta az álmát. De mikor? Nem aludhattam annyit. Vagy mégis? Valaki kopog benyit az ajtón. Bekukucskál majd jobban kinyitja és belép rajta egy nővér. Most nálunk körülbelül délután egy óra lehet, ezért meghozta az ebédemet. Megfog egy tálcát a kocsiról és behozza. Rámosolygok és a nő is visszamosolyog. Leteszi az ágyam mellett álló éjjeliszekrényre az ebédet és az ablakhoz lép, hogy széthúzza a függönyöket. Már takarnám el a szememet, hisz ilyenkor a filmekbe az szokott lenni ugyebár, hogy verőfényes napsütés van és majd megvakul a kómából felébredt lány a fénytől, de nem ez történt. Esőre állt az idő. Minden borús és szűrke. Elszontyolodom.
A nővér miután megbizonyosodott, hogy minden rendben a tegnapi felébredésem után, hogy nincs szükségem semmire kiment a szobámból. Magam felé fordítom az ebédemet és beleturkálok. Nincs se erőm, se kedvem enni. Annyi alvás után csak látni akartam volna a legjobb barátomat, akivel (ma tudtam meg) három éve nem beszéltem. A nővér meg a szüleim hoztak be pár újságot meg beszéltek nekem az eddig történő eseményekről, de valahogy én mindig leakadtam Harrynél és a bandánál amiben énekel. Sokat segített nekem a nővér, mert a lánya nagy Directioner és megígérte nekem, hogy ma még visszajön és behozza akitől bármit kérdezhetek. Az ebédemről rátérek a behozott újságokra, átforgatom őket és minden One Direction-os cikket elolvasok. Szóval Harry 2010- ben jelentkezett az X-factorba, ahol csak négy másik fiúval jutott be az élő show-ba. Egészen az utolsó előtti adásig jutottak, amikor kiestek, de azóta csak felfele szárnyal a karrierjük.
- Ez komoly? Ennyi mindent átaludtam.- mormogom.
Visszateszem az újságot a többire és elgondolkozva ülök az ágyamon. Most veszem csak észre, hogy egy csomó gyógyulj meg feliratú lufi lebeg az ágyamhoz kötve, meg egy csomó virág díszeleg a tv asztalon. Fuh durva. Kihozta ezeket? Levetem magamról a paplant és lábaimat lehelyezem a földre. Bizonytalanul próbálkozom felállni. Megfogom az infúziós állványt és támaszt keresek. Lábaim csont soványak és hófehérek. Csodálkozom, hogy megbírok állni rajtuk. Egy pici lépést teszek mire megremegek egész testembe.
- Jó ez nem fog menni.- mondom és vissza leülök az ágyamra.
A francba! Ennél jobb nem is lehetne. Nem voltam elég sovány? Most már tényleg mondhatják rám, hogy anorexiás. Sírva fakadok. Nem akarok így kinézni. Nem. Letörlöm a könnyeimet és szipogok egy kicsit majd visszakúszok az ágyamba. Magam elé fordítom újra az ebédemet és elkezdem enni. Hideg, de
annyira nem rossz. Megeszem mindet.
Két nap telt el az ébredésem óta, ma péntek van. Csütörtökön a nővérke lánya nagyon sokat segített. Megtudtam mindent ami eddig történt Harryvel. Anyuék is próbálnak segíteni. Elmondanak mindent ami azóta történt és próbálják elterelni a gondolataimat a lábaimról. De ma mehetek haza. Anyu pakolászik, apu cipekedik én meg ülök a tolószékemben. Annyira tehetetlennek érzem magam. Próbáltam segíteni, de mindent levertem, de anyu még egy hangos szót se szólt csak mosolyogva felvette a dolgokat. Hirtelen a telefonom kezd csörögni.
- Hagyd majd én.- mondom mivel az éjjeliszekrény mellettem van és anya akkor lép ki az ajtón.
Kinyújtom a kezem, de nem érem el. Egy milliméter választ el a telefonomtól. Még egy picit nyújtózkodom. Már majdnem megvan. Nyújtózkodom és kibillen a szék. Kivágódok a kocsiból és magamra rántom a szekrényt és a telefont is. Anya és apa ijedten rohantak be az ajtón. Nyöszörögve fekszem a földön amíg apa felállítja a szekrényt majd engem is visszatesz a helyemre.
- Kislányom nincs semmi baj?- kérdezi aggódva apa.
Sajog mindenem, de minden rendben. Kicsit megütöttem magam, de legalább megvan a telefonom.
- Nincs. Rendben vagyok.- mondom és valami mosolyt erőltetek magamra.
- Akkor mehetünk.- mondja apa és tolni kezd.
Fél óra alatt hazaértünk. Anyáék mindent átrendeztek miattam. az egész házat tolószékkel járhatóvá tették. Most anyuék volt szobájában gubbasztok az ablak előtt és bámulok kifele. Nem tudok felmenni a régi szobámba ezért anyáékkal cseréltünk. Nem tudok mit csinálni ezzel kell megelégednem. Eleredt az eső. Lassan csordogálnak le az ablakon a vízcseppe. Érzem, hogy az arcom is lassan nedves lesz. Ahogy kinézek a kertünkre csak az emlékek jönnek és jönnek. Ahogy ovis korunkban rohangáltunk, fogócskáztunk aztán iskolás korunkban fára másztunk, kardoztunk, társasoztunk majd később piknikeztünk kint tanultunk. Nem fogjuk többet Harryvel ezeket csinálni. Nem rohangálhatok, nem mászhatok fára nem tudok kimenni a kertbe. Sírógörcs rázkódtatja meg az egész testemet. Legszívesebben elfutnék, elbújnék minden elöl, de nem tudok. Valaki halk kopogással jelzi, hogy bejönne. Úgy teszek, mintha nem hallottam volna. Ránézek az ajtóra majd visszatérek az érzéseimet kifejező kinti időjáráshoz. Hallom ahogy az ereszen végigcsorog a víz majd a járdára ömlik majd egy autó ajtajának a csapódására leszek figyelmes. Elmentek? Apuék elmentek valahová és egyedül hagytak. Megfogom a székem kerekeit és hajtok rajta egyet. Nehezen, nyikorogva elindul a kocsi. Célbaveszem az ajtót és odairányítom magam. Kinyitom majd újra erőt veszek, hogy eltudjak indulni. Kigurulok a folyosóra majd a konyhába gurulok. Megállok a hűtő előtt vagyis inkább megállít a hűtő. Megpróbálom kinyitni az ajtaját, de nem tudom a széktől.
- Francba.- feladom és inkább megpróbálok egy almát lehalászni a pultról.
Odagurulok majd kinyújtózkodom. Az almák kicsi kosárkába van belepakolva. Elérem a tál szélét és megbillentem. Kigurulnak belőle az almák és lepottyannak a földre. Csalódottan nézem ahogy elgurulnak a gyümölcsök. Szomorúan temetem bele a kezembe az arcomat és sírni kezdek. Miért vagyok ennyire béna? Miért velem történik? Szipogva törlöm le a könnyeimet és lehajolok az egyik előttem lévő almáért. Felveszem majd beleteszem a tálba. Odébb gurulok és a következő almáért nyúlok mikor valaki elém áll. Felnézek és eláll a lélegzetem.
egyszerűen csodálatosan írsz
VálaszTörlés