8 Chapter

Lucy Lee szemszöge:

Két hónapja ismerkedünk Andrew-val. A családommal azóta nem beszéltem, mióta kijelentettem, hogy hozzáköltözöm. Újra megtanultam járni, igaz kicsit döcögősen megy még a lépcsőzés, de gyakorlom és erősödöm.

Meleg cirógatásra ébredek. Nagy érdes ujjak szántják végig óvatosan az arcomat. Megrebegtetem pilláim, ahogy kinyitom a szemem. Kis fény szűrődik be az ablakon és ez a fény elég, hogy a gyönyörű szemeit láthatóvá tegye nekem. Elolvadok meleg tekintetétől. Kicsit fáradt borostás arcán egy kellemes mosoly terül el, ami engem is mosolyra kényszerít. Keze után nyúlok és újra arcomhoz emelem. Hatalmas tenyerébe hajtom az arcomat és behunyom a szemem. Meleg érintése pillangókat csalogat elő a gyomromból. Érzem, ahogy megmozdul mellettem Andrew. Lassan fölém hajol és a nyakamba csókol. Lehelete végigjárja a mellkasomat, majd a gerincemen keresztülfut ezzel megemelve azt. Nyakába kapaszkodok és nem engedem. Mellkasom az övének nyomom ezzel csillapítva szapora lélegzésem és szívem túl gyors ütemét. Sötét hajába túrok és szájára nézek majd a szemébe. Vágyakozás csillan meg a szemében. Ugyan arra gondolunk. Lassan közelít hozzám, majd óvatosan ajkait az enyémeknek nyomja. Egyre többet és többet fedezünk fel egymásból. Hátára csúsztatom a kezem és megmarkolom a pólóját. Andrew a csípőmre teszi a kezét és vissza lenyomja az ágyra. Hevesebben csókolózunk és hirtelen lekerül Andrew-ról a felsője. Zihálva nézek rá. Tökéletes bőre alatt megfeszülnek az izmai. Vállának hajtom a fejem, hogy összeszedjem a gondolataimat.
- Ne.- zihálom a nyakába.
Meggondolásom Andrew-ból egy nagy elégedetlen sóhajt csalogat ki majd legördül rólam. Zihálva belesüllyedek a párnába. Andrew visszagurul a helyére. A plafont bámulom. Nem vagyok erre felkészülve. Andrew-ra pillantok, aki szomorúan az ablak felé néz.
- Sajnálom.- nyögöm és közelebb bújok hozzá.
- Bocsáss meg Lucy, de nekem már szükségleteim vannak. Imádlak, szeretlek, de ezt már nem bírom. Rád nézek és abba a pillanatban felrobbanok. Bármit veszel fel én csak arra tudok gondolni. Annyira kellesz.- Andrew őszinte vallomása kicsit meglep.
Felkönyökölök és a szemébe nézek. Fátyolos a vágytól. Tényleg úgy tekint rám. De én ehhez nem értek, nem tudom mit kell csinálnom és nem szeretném, ha rossz lenne az első, de nem szeretném, hogy ez miatt tönkre menyjen a kapcsolatunk, hogy én nem akarom azt. Ha szüksége van erre hát akkor legyen
Andrew lehajol és megcsókol. Újra hagyom, hogy hátra döntsön és hevesen falja az ajkaimat. Kezei a csípőmet simogatják. Zihálva szakadok el tőle. Andrew lassan felvezeti a jobb kezét a hasamon majd a mellem alsó részét cirógatja. Kellemes meleg ujjai perzselik a bőröm. Felsóhajtok majd dereka köré vetem lábaim. Andrew hevesen csókolja a szám, a nyakam a mellkasom, ahogy leveszi rólam a felsőt. Hirtelen szégyenlőssé lesz úrrá rajtam. Elpirulok és összébb húzom magam.
- Gyönyörű vagy. Előttem nem kell zavarba jönnöd.- suttogja a nyakamba majd csókokat lehel rá, majd egyre lejjebb is.
Ajkai felfedezik a melleimet. Megremegek nyelve cirógatásától. Jézusom én ezt akarom most. Agyamat elönti valami forróság, ahogy érzem Andrew-t magamon. Kemény izmai a testemen és puha nyelve a melleimen, eszméletlen.
- Abba hagyjam?- kérdezi Andrew miután észreveszi, hogy testem megfeszül.
- Ne, meg ne próbáld. Akarlak, most.- felelem sürgetően és felhúzom egy csókra.
Andrew keze lejjebb csusszan a nadrágomhoz. Lassú ujjai becsusszannak a gumi alá és hamar megtalálja legérzékenyebb pontom. Megremegek az érintése alatt. Ujjai vékony bugyimon keresztül kényeztetnek. Belelihegek a csókunkba. Andrew teljesen kikészít. Zihálva borulok a nyakába, csípőmet keze irányába tolom, hogy többet és többet kapjak.
- Ooo Lucy te szinte már csöpögsz.- nyögi a fülembe.
Hümmögök egyet majd Andrew gyorsan lekapja rólam a nadrágomat és eláztatott bugyimat. Egy perc se telik el eközben, hogy ne izgatna. Csukott szemmel lihegek és élvezem az érintéseit.
- Lucy nézz a szemembe.- halk rekedtes hangját a fülem mellett hallom.
Fölöttem van. Érzem a teste melegét. Lassan kinyitom a szemeimet és kék íriszeibe nézek. Nyugodtság tükröződik bennük. Biztos vagy már ezerszer csinálta ezt és azért, de még ez a tudat se nyugtat meg. Félek, de engedek. Andre kicsit megemeli a jobb lábam majd valami feszítő érzést érzek. Iszonyatosan fáj. Mondtam, hogy nem vagyok erre még készen. Miért engedtem. Én idióta. Tessék most akkor szenvedj. Könnycseppek szaladnak végig az arcomon.
- Túl szűk vagy.- nyögi Andrew- Hagyjuk abba. Majd máskor megpróbáljuk újra. Nagyon sajnálom.- hangja tényleg azt sugallja, hogy sajnálja, de én ezt most akarom nem máskor.
Kicsit próbálok lazítani. Kidobni minden felesleges gondolatot. Csak mi ketten, senki más. Gyönyörű barátom és én. Arcából kiseprem az izzadságától nedves haját majd nyakába karolok és lehúzom egy csókra.
- Csináld. Akarlak, most. Nem máskor, hanem most. Senki más nem kell.- Andrew nekidönti a homlokát az enyémnek majd mélyen belenéz a szemembe.
- Biztos?- kérdezi mire csak bólintok- Rendben. Ígérem hamarosan jobb lesz.

Hosszadalmas együttlétünk teljesen kimerített minket. Egymás karjaiban szuszogunk. Igaza lett Andrew-nak, pillanatok alatt elmúlt a fájdalom és koncentrálhattam az élvezetre, amit ez a gyönyörű férfi adott nekem aki most alattam szuszog. Izmos mellén pihenek és közben elgondolkozva simogatom a hasát. Soha nem volt ilyen élvezetben még élményem. Felrepített az egekig. Most már tudom miért élvezik az emberek ezt. Ha nem fáradnánk el tuti egész nap ezt csinálnánk. Felkuncogok a gondolatomra mire elégedett morgást hallok.
- Min nevetsz?- Andrew halk alig érthetően motyog.
Felkönyökölök és fáradt szemeibe nézek. Elmosolyodok majd kisimítom nedves haját a homlokából.
- Ha nem fáradnánk el tuti ki se mennénk ebből a szobából. Gyönyörű volt ez az egész. Köszönöm.- mondom neki és megcsókolom.
Elmosolyodik majd feljebb húz, hátat fordítok neki és oldalamra fekszem. Andrew szorosan mögém fekszik és feljebb húzza a takarót, hogy mindkettőnket kellőképpen elfedjen. Becsukom a szemem és szerelmem karjaiban elalszom.

Rémisztő álom ébreszt fel. Andrew-t előttem lőtték fejbe. Sötét utcák sehol senki majd hírtelen Andrew vére és ki tudja még mi rám spriccel. Patakokba folyik rólam az izzadság. Meredten ülök az ágyon, fejemet a tenyerembe hajtom és próbálom kiverni ezt a hülyeséget a fejemből. Andrew felé fordítom a fejem, hogy megnézzem nem-e ébresztettem fel a mocorgásommal, de nem volt ott. Hűlt helyére pislogok majd értetlenül felkelek az ágyból. Szombat van és nem dolgozik és azt se mondta, hogy dolga lenne ma. Talán akkor a nappaliban van. Kimegyek és megnézem. Minden úgy van, ahogy tegnap otthagytuk. A meleg takaró szétterítve a kanapén és boros poharak az asztalon, de hova lett Andrew. A konyhába megyek hátha hagyott valami üzenetet hátra, de semmit. Elkeseredve és kicsit aggódva Andrew miatt a hülye álmom miatt elkezdek reggelit csinálni. Vagyis uzsonnát már lassan három óra. Jézusom átaludtam az egész napot. Lesokkolva állok pár percig a faliórát bámulva. Ajtó csengetés rémiszt meg. Megugrok a hangjától majd rohanok az ajtóhoz. Talán Andrew az. Gyorsan keresek egy kulcsot a fogason majd ügyetlenül kinyitom.
- Helló